Úgy tartják, az élethez kell egy kis szerencse is.
David vagyok. Amióta élek, figyelmesen hallgatom a körülöttem és testvérem körül megforduló embereket. Mind jólelkűek, segítőkészek, erősek és tele vannak tettvággyal. Idősebb barátainktól tudom, hogy korábban még több ilyen jólelkű és mosolygós, határt és lehetetlent nem ismerő ember vett minket körül.
Aztán jött a Covid, és hirtelen minden megváltozott. Eltűntek az ismerős arcok. Egyre kevesebben maradtak nálunk és körülöttünk. Nem mentek a napi rutindolgok ütemezetten, csak nagy erőfeszítések árán. Kevesebb volt a mosoly. Még kevesebb az őszinte, szívből jövő nevetés, az önfeledt játék.
– Mikor kapunk már enni?
– Ki fog ma velünk beszélgetni és játszani?
A szüleink jelzéseiből megértettük, hogy a dolgok változóban vannak. Az, hogy mi ebbe a világba születtünk, nem kívánságműsor eredménye. Kell az ilyen generáció is. Akik nehéz időkben születnek és a nehéz időket élik túl. Én is ilyen hírmondó akarok lenni, ha felnövök. Én is egyike akarok lenni azoknak, akik minden nehézség ellenére megcsinálták, és túlélték.
Napról napra élünk. Nem akarom, hogy még kisebb és szűkebb legyen a világom. Kitartunk. Várunk. Várunk a segítségre. Várunk a csodára.
Olyan jó, amikor jönnek a barátaink, és velünk vannak, velünk foglalkoznak. Szükségünk van rájuk. Reméljük, nekik is ránk. Hiszen csak így lehet összhang és egyensúly a világban.
De vajon, amikor ekkora baj van a világban, lesz olyan, aki ránk is gondol azokon kívül, akik itt vannak közvetlenül mellettünk?
Sokszor hallani ezt a szót: segítség. Biztosan valami jót jelent, mert amikor ezt halljuk, a barátaink szeme csillog. Sokat van velünk Brigi, születésünk óta vigyáz ránk. Sokat köszönhetünk neki és Tímea csapatának. Ezek szerint attól, hogy nehéz időket élünk, vannak olyanok, akik ránk is gondolnak. Vannak olyanok, akik a nehéz idők ellenére is figyelnek olyan dolgokra és ügyekre, ami másoknak vagy nem fontos a világjárvány közepén, vagy nincs lehetőségük segíteni. Szeretném elmondani Brigi barátainak, mennyire hálásak vagyunk. 2021 júliusában még jótékonysági előadást is tartott rólunk egy magyar egyesület. Felfigyeltek ránk.
David vagyok. Szerencsés vagyok. Kilenc hónapos kis gepárd vagyok. Fogságban szaporításnak köszönhetem az életemet, ahogy a testvérem, Duke is. Hála a magyar segítségnek és összefogásnak, lehet, hogy az unokáid is láthatnak még szabadon élő gepárdokat Afrikában.
A világ nem lehet kerek egész állatok és növények nélkül. Köszönjük, hogy a Covid-19 ideje alatt Hillender Tímea vadvilág mentor vezetésével a magyar Afrika Sztorik Afrika Vadvilágáért Egyesület megalakult, és mi lettünk az első projektjük. Mi ide tartozunk, nem a rácsok mögé. Szeretnénk itt élni továbbra is. Igaz, némák vagyunk, nincs hangunk. Az embereknek éppúgy megvannak a nehézségeik, mint nekünk, állatoknak. A kérdés csak az, hogy az emberek nehézségei mellett a mi problémáinkra jut-e figyelem, erő és pénz, mielőtt túl késő lenne.
/David & Duke, a némák/