Ma, amikor itt ülök a gépem előtt, az elmúlt hónapok eseményeire gondolok. A karantén előtt kb. 3 héttel, már sejthető, inkább tudható volt, hogy a sok aggasztó hír után, bennünket sem fog kikerülni a koronavírus. Én is, mint mindenki, elindultam, olyan alapvető dolgokat beszerezni, mint szájmaszk, kézfertőtlenítő. Minden próbálkozásom sikertelenségbe fulladt. Nem estem kétségbe, inkább azon törtem a fejem, mit tehetnék én. Körülnéztem, és rájöttem, hogy a hobbi szekrényemben rengeteg, valamilyen céllal vásárolt, pamutvászon anyag lapul, amiből csodás maszkokat lehet varázsolni magamnak és a családomnak. Leültem a gép mellé, és varrtam reggeltől estig. Több maszk készült, mint amennyire szükségem volt, ezért megosztottam a Facebook oldalon, és a felesleget felajánlottam ismerőseimnek, barátaimnak. És ott elindult a lavina. Jöttek a kérések. Én meg csak varrtam és varrtam. Kinek kettő, kinek hat darab, és olyan is volt, aki nagyobb mennyiséget szeretett volna. Eszter barátnőm felajánlott több méter pamutvászon anyagot. Százhúsz darab maszk készült el és került szétosztásra. Sajnos a raktáram kifogyott, le kellett állnom a varrással.
Kértem a Facebook olvasóit, ha valakinek van otthon elfekvő hasonló anyaga, ajánlja fel erre a célra. Nem sok reményt fűztem hozzá, mert azt már régen megtanultam, hogy az emberek szívesebben kapnak, és nem szívesen adnak. És estére Bükkszentkeresztről érkezett egy csomag, benne két hatalmas színes, lepedővászonnal, cérnákkal, több méter gumi pertlivel. Majd napi szinten érkeztek a felajánlások. Színes anyagok, cérnák, pertlik, fehér vászon anyagok tömkelege, hatalmas mennyiségben. Volt olyan reggel, amikor az ajtóm kilincsére volt akasztva egy-egy csomag adomány. Nem hittem a szememnek, nem is reméltem, hogy ennyien megmozdulnak a kérésemre. Én meg csak gyártottam, osztottam a maszkokat. Került belőle a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak, kórházi dolgozóknak, pedagógusoknak, főként daganatos betegeknek és sorolhatnám. Nagyobb mennyiségben került két élelmiszerbolt dolgozóihoz, a megyei kórház onkológiai osztályára, és a sugárterápiára is. És csak nőttek a kupacok, és persze az igények. Amikor úgy gondoltam, kész, akkor megint érkezett egy nagy szatyor adomány. Rengeteg anyag, pertli, gumi formájában. De jó, még több embernek fog jutni belőle, gondoltam. Sajnos egyik reggelre a varrógépem megadta magát. Úgy döntöttem, befejezem a varrást. Akkor már közel 2000 darabot osztottam szét, a maszkokból. Értesítettem a Facebook oldal olvasóit, hogy sajnos nem tudok többet varrni. Egy órán belül ajtóm előtt volt egy kölcsönbe kapott gép. Egy hobbi műszerész felajánlotta, hogy megpróbálja a másikat megszerelni. Salgótarjánból szintén felajánlottak egy varrógépet örökbe. Végül úgy döntöttem, hogy vásárolok egy új gépet, hiszen máskor is szükségem lesz rá. Így némi pihenés után folytathattam a maszkok gyártását. Egyik budapesti ismerősöm értesített, hogy a Gyermek Hospice is örülne néhány maszknak, mivel a látogatóknak már nem tudnak egyszer használatosat biztosítani. Megint géphez ültem, majd személyesen adtam át 200 darabot részükre. Majd a Magyar Rákellenes Liga keresett meg, nekik 80 darab rózsaszínű maszkra volt szükségük, a motoros felvonuláshoz. Végül 3000 darab maszk került szétosztásra. Hálás vagyok mindenkinek, aki valamilyen formában támogatta, segítve a munkámat. A bajban összefogtunk, számíthattunk egymásra! Csodálatos érzés volt. Köszönöm!
/Tarjányi Melinda/