Számunkra a koronavírus-járvány alatti zárlat rengeteg tanulságot és ajándékot okozott: olyan felismeréseket, amikre az ember jó esetben az élete során ébred rá. Fiatal házaspárként, pont a járvány kezdete előtt költöztünk be új otthonunkba, a járvány alatt azonban munkahelyvesztésben és óraszám-csökkentésben is részünk volt. Emellett rengeteg teendőnk akadt a házon belül és kívül is.
Mikor a járvány elindult, biztosan éreztük, hogy történelmi pillanatok részesei vagyunk, hiszen efféle világjárvánnyal nem találkoztunk még életünk során. Tudtuk azt is, hogy hosszú folyamat lesz, mire ebből kilábalhatunk, tehát nem érdemes a miértekkel foglalkozni, hanem betartva az előírásokat, jó katona módján, csendben éltük életünket. Heti egyszer vásároltunk be és mivel utazni sem lehetett, de előtte már számos országban jártunk, elkezdtünk mindenféle receptekkel kísérletezni, amiből meglepően finom menük születtek: egy ínyenc bisztrókonyhához hasonlítanám. Nem az evésbe fojtottuk bánatunkat, hanem finom ételek is színesítették napjainkat.
Kettesben voltunk. Ez a fajta együttlét pedig a csendre és befelé fordulásra sarkalt, amire mindannyiunknak szüksége van, csak a külvilág zaja sokszor azt sugallja: majd máskor foglalkozz vele, ráérsz majd holnap. Szembe kellett nézni a démonjainkkal, vagyis hogy mi lesz most? Hová tartunk? Miért és pontosan mi hiányzik a régi életünkből, amit most nem lehet. Óriási erőforrás volt, hogy kettesben élhettük át ezt az elcsendesülést és a kapcsolatunkat is még jobban megerősítette.
Mi volt az üzenete a Covidnak? Csodálatos, csendes időszakhoz tudom kötni, amikor észrevettük, hogy mindaz, ami körülöttünk van, nem természetes, hanem ajándék. Az egészségünk. A békesség, hogy nincs háború ott, ahol élünk. Hogy nem egy fény nélküli pincesorban kellett bezárva lennünk a járvány végéig, hanem az otthonunkban, együtt, a legszűkebb családunkban. A szeretet is megtapasztaltuk, ami túlmutatott azon, hogy épp nem találkozunk, de gondolnak ránk.
Szimbolikus jelképünk pedig a kakas lett, ami többek közt az ébredést jelképezi. A felismerés, hogy ahhoz, hogy a nyitással a találkozásunk örömteli legyen, az embernek szüksége van rendet tennie: legelőször belül. Aztán maga körül. És végül, ha ez már megvan, érdemes kitekinteni a környezetünkre: hol élünk? A környezetünk mit érezhet most, hogy nem lehet utazni, nincs olyan mértékű szennyeződés? Hogyan élünk? Mivel telnek a napjaink?
Mivel foglalkozunk? 2020 augusztusában a Balaton-parton döntöttük el, hogy családi vállalkozásba kezdünk: prémium inoxpalackokat forgalmazunk az egyszer használatos műanyag helyett. Azért, hogy olyan megoldásokat közvetíthessünk, amik értéket képviselnek a nehézségben is. A újranyitás hullámai folyamatos türelemre tanítanak, és olyan értékek megtalálására, amik túlmutatnak az aktuális anyagi helyzetünkön. Mert az életben nem az számít, hogy hol leszel majd jövő nyáron és miben vagy akadályoztatva éppen most, hanem hogy ki vagy ma és merre tartasz utadon.
/Herczegné Vadas Borbála/