Az én „covid történetem” 2021. január 31-én kezdődött, melynek tanulságait szeretném megosztani.
Vasárnap reggel volt, amikor hirtelen erős gyomorfájdalmat éreztem. A panasz azonban hamar elmúlt, ezért másnap bementem dolgozni. Akkor szembesültem azzal, hogy több munkatársam – hozzám hasonlóan – hétvégén rosszul lett, pozitív Covid-gyorsteszt eredménnyel. Ennek egyenes következménye volt, hogy engem is tesztelni fognak.
Két nap múlva a teszt nálam is igazolta a vírus jelenlétét. Ekkor már egyre több tünetet éreztem. Fájt a hátam, a szaglásomat elvesztettem, mérhetetlenül gyenge voltam, majd következett, amitől rettegtem: fulladás, köhögés, nehézlégzés. Azt hittem, hogy a kórház elkerülhetetlen lesz. Ekkor kértem a barátnőmet, hogy imádkozzanak értem, mert nem akartam otthagyni a 8 éves kislányomat az akkor már szintén beteg férjemre.
A Jóisten meghallgatta az imákat, mert másnapra jobban lettem. Azóta is hálás vagyok a legnagyobb kincsért, ami megmaradt: a családomért. Azért is hálás vagyok, hogy vannak még jó emberek, barátok, akik segítettek nekünk a nehéz időszakban. Örülök, hogy túléltem / túléltük a vírust, hogy láthatom a kislányom vidám, édes arcát, s hogy mondhatjuk egymásnak: szeretlek.
A járvány és a betegség rádöbbentett arra, mi az igazi érték: a család, a barátság és a jó emberi kapcsolatok.
/Pál Achilles Györgyné/
Fotó: https://www.pexels.com/