A jelenléti oktatás utolsó napja: 2020. március 13. Ezen naptól kezdődött nálam a betegség. Sikerült keresztüljutni a klasszikus tüneteken, azonban a fülem beteg lett, telefonon kaptam gyógytanácsokat. Úgy tűnt, rendbe is jött, de aztán október 28-tól iszonyú szédülés, hallásromlás, fülzúgás vette kezdetét. Egy hetet töltöttem kórházban, ahol a sok kivizsgálás alapján a zárójelentésben négyféle gyanú, köztük a Covid. Fél év után Meniere betegség lett a diagnózis, ami víruseredetű is lehet.
Pár éve alakult úgy az élet, hogy egyedül lakom, ezért a betegség alatt nagy ajándék volt a barátok gondoskodása. Novembertől az iszonyatos rosszullétek miatt két hónapig a lakásból se tudtam kimozdulni, araszolva közlekedtem, nem tudtam ellátni magam, a szédülésrohamok alatt mozdulni se tudtam, sokszor hánytam is. Nehezen kezdtem el segítséget kérni, az a fajta voltam, aki mindent egyedül akar megoldani. Szégyelltem, hogy nem megy egyedül. Nagyon nehéz volt, kérni és elfogadni! Ami lett belőle, CSODA: fél éven keresztül minden nap hoztak nekem ételt. A rohamok esetén is jöttek, segítettek sokan, akikkel amúgy együtt járunk többféle témájú előadásokra, önkéntes tevékenységeket végzünk.
Húsz évvel ezelőtt az egyik előadásban szó volt arról, hogy anno gyermekáldáskor a komák hat héten át vittek ételt a családnak. Szülésznő barátnőm felvetette, hogy milyen jó lenne, ha ezt mi is megvalósítanánk. Elkezdtem szervezni, aztán az évek során én a kamaszgyerekekkel kezdtem foglalkozni, a komatál szervezést átvették a barátnők. Ami ebben a CSODA? Hogy sose gondoltam volna, hogy rólam betegség okán fognak gondoskodni, hat hónapon át! Összesen 88 ember segített! – ha jól számoltam. Ki miben: főzés, bevásárlás, vizsgálatokra kísérés, takarítás. Az alattam lévő lakás felújítása olyan zajjal járt, amit ezzel a belsőfül-betegséggel nem tudtam elviselni. Barátok befogadtak, négy ismerősnél is lakhattam, ez is CSODA, ahogy összejött. A CSODA-részbe nagyban beletartozik, hogy amikor egy kis csoport imádkozott értem, amiről én nem tudtam, ugyanazon időben jobban lettem! És amikor kértem, hogy imádkozzanak értem, mindig gyógyultam! Tényszerű CSODA, hogy a legutóbbi hallásvizsgálaton felkiáltójellel írták a vizsgálólapra a meglepő javulást, mert ennél a betegségnél a hallás romló tendenciát mutat!
A jelen helyzet: 2021. július 31. Már képes vagyok önállóan tevékenykedni, szédülésrohamok még vannak, amitől tíz órán át csak fekszem, épphogy mosdóba kibotorkálok. Viszont CSODA, hogy barátok házaira tudok vigyázni, állatokat etetni. Így heteket töltök most vidéken! Bár fáj a szívem, hogy ilyen hosszú ez a betegség és nyaralás helyett házat őrzök, de felülírja ezt a bennem élő öröm, hogy erre már képes vagyok és a barátok bíznak bennem!
Hála az Égieknek, hogy mindent rendben alakítanak! Isten gondviselése CSODA! Egyre inkább hiszem és szívből kívánom, hogy a magányosságérzés helyett éljük meg, hogy: sosem vagyunk egyedül!
/Pataky Andrea/