Én Budapesten tanítok, Hajni húgom pedig Hollandiában egy világcégnél vezetőket coachol. A Covid miatt még a karácsonyt sem tudtuk együtt tölteni. Idén, az újabb pandémiás hullámmal egy időben indult el, depressziótól mentő programként, a közös, írótestvéri projektünk. Elhatároztuk, hogy összesen hatvanévnyi gyakorlati tapasztalatunkat felhasználva, közösen írunk egy önismereti könyvet a kamaszoknak. Mindezt a főállásunk mellett!
Persze csak online tudtunk együtt dolgozni. Hihetetlen, de az első ötletelés eredményeként tíz perc alatt megszületett a könyv tartalomjegyzéke! Felosztottuk, hogy melyik témát ki fogja megírni, majd a kész anyag e-mailen vándorolt. Javítottuk, kiegészítettük, töröltük, újra megírtuk. Zoomoltunk, Teamsen dolgoztunk, Messengeren egyeztettünk, hátérben a (többnyire) türelmes férjeinkkel. Volt, hogy két külön verzióban is dolgoztunk, nem tudtuk, melyik az utolsó, a jó változat. Ekkor új szabályként bevezettünk, hogy szól a másiknak az, aki éppen írni akar.
Februártól húsvétig gőzerővel dolgoztunk. Közben az agyi folyamatok, hormonok működése témák miatt tanácsadóként bekapcsolódott a munkába Ábel, Hajni agykutatással foglalkozó, épp Norvégiában tanuló doktorandusz fia, és a keresztfiam Németországban élő orvos felesége, Csilla is. Csilláról közben az is kiderült, hogy szakfordító végzettsége is van és szuper irodalmi vénával rendelkezik. Egyértelművé vált, hogy felkérjük lektornak! Kicsit azért kellett kapacitálni, de megérte! Közben megkértük Balázs Andi grafikust, hogy az emojikhoz szokott kamaszok nyelvére fordítsa át a könyv tartalmát, vagyis jelenítse meg képekben, amit csak lehet.
Amikor a grafika elkészült, teszteltettük a könyvet a barátainkkal, kollégáinkkal és azok kamasz gyerekeivel. „Szuper a könyv, de az első fejezet a 10-14, a többi inkább a 16 éven felülieknek szól!” – jött a visszajelzés. Ekkor, baráti tanácsra, kettészedtük a könyvet: én a kicsik, a húgom a nagyok verzióján dolgozott tovább, de egymás munkáját mindig elolvastuk, közösen javítottuk.
Május végére már két kész könyvünk volt! Legalábbis akkor úgy hittük. Ettől még két hónap kellett a javításokra, mindezt online, a magyar–holland–német határokat átívelve! Mindeközben egy beszélgetés során kiderült, hogy Ivett unokahúgunk ért a honlapkészítéshez! Így ő lett a webes tanácsadónk! Ma július 28-a van és ezen a napon nyomdába kerül a két könyvünk, ami a pandémia idején fogant, és jó írótestvérekként, összeveszés nélkül, közös munkával, határokat átívelve megírtunk, családi rásegítéssel, igazi összefogással, és így hamarosan az olvasóinkhoz is kerül. Kívánjuk, hogy mindenki forgassa haszonnal az Első ÉN térKÉPem és Az ÉN térKÉPem című kiadványainkat!
/Horváthné Szabó Mária/