2020 őszétől alig találkoztunk a rokonainkkal, de a karácsony közeledtével nálunk is felvetődött a kérdés, hogyan ünnepelhetnénk mégis úgy együtt, hogy közben vigyázunk egymásra. Három különböző háztartásból érkezők zárt térben való együttlétét még maszkban sem mertük megkockáztatni, így a szülőházunk fedett teraszán gyűltünk össze ünnepelni az édesapámmal, az öcsémmel és az én családommal.
Nem készültünk kiadós ételekkel, inkább csak csipegetnivalót és pár kortyot próbáltunk bejuttatni a maszkunk mögé. A karácsonyfát egy gyertyatartó helyettesítette, amire régi családi díszeket akasztottunk. Bár azt hittük, hogy csak egy koccintásra találkozunk a teraszon, olyan jól éreztük magunkat, hogy az egész estét együtt töltöttük. A csendes téli estében egészen máshogy hangzottak a régi családi repertoárból több szólamban énekelt dallamok, mint máskor a szobában. A csillagszórót is bátran meggyújthattuk, most nem kellett attól tartani, hogy egy szikra kiégeti a szőnyeget. Időközben a szomszédunk macskája is mellénk telepedett az egyik székre, annyira megörült neki, hogy ilyenkor embereket talál a szabadban.
Végül az egyik legjobb hangulatú családi karácsonyozásunk lett ez az alkalom, és nagyon örültem neki, hogy semelyik szerettemnek sem kellett egyedül töltenie az estét.
/Almádi Ágnes/