A koronavirus-járvány megtanított arra, hogy értékelni kell a szabadságot, értékelni kell a családot, akár csak egy öleléssel is. Így történt ez velem is, közel hét hónapon át nem tudtam haza látogatni Zentára, az otthonomba.
Még 2017-ben költöztem Magyarországra Szerbiából. A pandémia előtt nem jelentett problémát a találkozás, sem a családdal, sem a barátokkal, aztán a pandémia mindent megváltoztatott. Tartottuk a kapcsolatot videóchaten, de az nem ugyanaz, mintha szemtől szemben áll az ember a szeretteivel. Számoltuk a hónapokat, napokat, hogy végre mikor tudunk találkozni, aztán vegyszer csak megvalósult.
Hihetetlen volt – hogy végre haza tudok látogatni az enyhítések következtében.
Édesanyámat leptem meg, ő nem tudta, hogy otthon leszek, ő is akkor ért haza.
A családnál nincs fontosabb, és az igazi és őszinte öleléseknél.
/Könyves Norbert/