Érdekes, hogy egy ilyen témájú fogalmazásra szántam rá magam, hisz mind a mai napig a koronavírusról való megnyilvánulás tabu volt számomra. Nem alkottam véleményt nyilvánosan, mert nem akartam állást foglalni oltott és oltatlan között. Viszont, és mégis, véleményem az van, szóval csakis a jó szándék vezérli ezeket a sorokat. Engedjétek meg, hogy elmeséljem saját tapasztalataimat.
Változás. Ez az a szó, a fogalom, mi végigkísér minket életünk hullámvasútján. A változás lehet jó és rossz, a lényeg a felismerése és annak kezelése. A koronavírus járványra senki sem tudott felkészülni. Először talán nem hittük el, hogy ez megtörténhet, előfordulhat, sokak szerint még mind a mai napig kamu, de én azt mondom, soha ne becsüljük le ellenfelünket, ami ezúttal egy vírus volt, ami még mindig itt van és talán lesz is, annál inkább vegyük fel vele a harcot és bánjunk vele kesztyűs kézzel. Hogy hogyan? Oltassunk. Ha valamilyen okból mégsem, legalább ne lázadjunk. Mindkét döntés lehet helyes, de nem szabad okosabbnak lennünk azzal kapcsolatban, aminek erejéről fogalmunk sincs.
Már a házasságkötésem napjától azon a gondolatmeneten vagyok, a családnál nincs fontosabb, nincs annál erősebb orvosság, mint amikor egy húron pendülnek gondolataink, összetartunk, helyt állunk nemcsak a jó, de a keményebb időszakokban is. Minden helyzetből ki lehet merni a jót, gyermekkoromban szüleim megtanítottak arra, a rossz is tanít, sőt, kell, hogy átéljük, megéljük, mert ilyenkor ismerjük meg egymást igazán. Nem mondom, hogy ez volt az első ilyen alkalom, az első rossz, amiből ki tudtam szűrni a pozitívumokat, de ez is egy ilyen időszak volt. Nem mondom, hogy jó volt, de el kellett fogadnunk a történteket. Szörnyű volt látni, ahogy szeretteimen végigsöpört a vírus, egy ház emeleti ablakából végignézni a folyamatot, hogy édesanyám alig bírt fellépni a mentőautó küszöbén, miközben abban az időszakban a faluban minden nap eltávozott valaki. Szörnyű érzés volt szoborként állni, segíteni nem tudni, csak maximum telefont ragadni. Ekkor döntöttem el, amint lehet, jelentkezem az oltásra.
Luxus és szórakozás. Nem mondom, hogy ezek nem fontosak számomra, mert az élet úgy színes, ha habzsoljuk, tartalmasan éljük. A hobbim, ami mellesleg egy autó, kiránt a kötelezettségeim alól, kikapcsolja az agyamat és imádom a vele megélt élményeket, de amikor jön egy ilyen, egy vírus, ami meghatározza a mindennapokat, és ha a kormány szabályokat épít, korlátokat állít magunk köré, akkor bizony alkalmazkodnunk kell. Félre kell tenni az óhajokat és a sóhajokat, helyt kell állnunk, mert egy család vagyunk, családban élünk, és mindez mit sem ér, ha elvesztjük a csatát az ellenféllel szemben.
Vigyázzatok magatokra, legyetek minden nap pozitívak, amennyire csak lehet, és kívánok mindenkinek egészségben megélt mindennapokat!
/Kucsora Zsolt/
Fotó: https://www.pexels.com/