2020 tavaszán, amikor épp hogy elmúltál ötéves, a hírekben folyamatosan a karanténról és a vírushelyzetről beszéltek. Kirándulni indultunk a közeli erdőbe, s folyamatosan a vírusról kérdezgettél engem. Az oviban már több alkalommal téma volt a társaid körében, hogy az intézményt majd bezárják egy huzamosabb időre.
A szokásos erdei kirándulásunk után pár nappal bezárták az óvodát, s akkor megnyugtattalak téged, hogy egy kicsit minden nap dolgoznom kell, ennek ellenére sokkal több időt töltünk majd közösen. Csodálatos családunk van: most egy darabig a mami, papi, keresztanya, keresztapa, unokaöcsi és én leszünk azok, akik pótolják az óvónénit és a sok-sok kispajtást. A bezártságot az elejétől kezdve remekül viselted. Számos olyan dolgot tanultunk meg közösen, melyet egyébként talán soha nem ismertünk volna meg. Boldog voltál, hogy végre sok időt tölt együtt a család, és azért, mert végre nem rohant minden reggel dolgozni az anyukád.
Igazán profin ment a kovász készítése, napról napra ügyesebben, egyre többet segítettél nekem. Több alkalommal te keverted össze parányi kis kezeiddel a lisztet langyos vízzel, friss élesztővel s cukorral. Megtanultad, hogy a kenyérhez és péksüteményekhez nem csak a pékségben juthatunk hozzá, és milyen csodás dolog a sütő ajtaján keresztül figyelni a tészta barnulását. Házi készítésű, friss kenyér mennyei illata töltötte meg délutánonként az otthonunkat, ezt is hihetetlen módon imádtad. Több reggelünk azzal telt, hogy formás kis kifliket gyártottunk, csak mi ketten. A kifliket a fagyasztóba tettem, és amikor megkívántad, megsütöttem neked. Számtalanszor elmondtad, hogy szereted a „felnőtt dolgokat”, és nagyon jól érzed magad a konyhában. A konyhai mérleg alapján gyakoroltuk a számokat, megtanultad, hogy miként kell kimérni a hozzávalókat. Sokat segítettél maminak a mosásban, és a mosogatásban, imádtad, hogy neked is szereped van a házimunkában. Esténként a nappaliban gyűlt össze a család apraja s nagyja, s elővettük a régi fotóalbumokat. Papa és mama elmesélte megismerkedésük történetét, és azt is, hogy miként várták gyermekeik érkezését. Megtanultuk tőlük, hogy milyen volt hatvan évvel ezelőtt az élet, azon tanakodtunk, hogy milyen lenne, ha abba a korba születtünk volna. Egy házban lakott az egész család, tyúkokat és malacokat tartottak a házuk udvarán. Papa vicces történetein rengeteget kacagott a család, elmesélte, hogy gyerekként milyen csínytevéseket talált ki ő és a haverja, Pali bá. Fogkrémmel kenték be az összes szomszéd kilincsét, illetve madzagot kötöttek egy üres pénztárcára, és amikor az úttest szélén lehajolt érte Ica néni, hirtelen megrántották.
Egyik délelőtt, amíg te a mamival játszottál, én elterveztem, hogy kitakarítom a padlást. Órákat töltöttem el odafent, s számtalan régi dolog akadt a kezem ügyébe. Egy hatalmas dobozzal tértem vissza a nappaliba, mely megannyi meglepetést rejtegetett számodra. Volt benne egy kissé viseltes, de tüneményes moncsicsi, egy keljfeljancsi, a szivárvány színeiben tündöklő búgócsiga, egy tarka, bőgős boci és egy jojó is. A doboz alja társasjátékokat és diafilmeket tartalmazott. Kedvenced a moncsicsi lett, és nagyon érdekeltek téged a régi mesék, történetek. Rengeteget meséltem neked, esténként pedig a „Ki nevet a végén?” társasjátéké volt a főszerep. Sokat kérdeztél a gyerekkoromról, én pedig boldogan idéztem fel azokat az időket. Büszkeséggel töltött el, hogy a mondandómat hatalmas figyelemmel kísérted, és arra kértél, hogy a napokban készítsünk retrojátékokat közösen. A mama hatalmas segítség volt az alkotásban, sok remek tárgy született azon a délutánon.
Megtanultál különbséget tenni a régi és mostani játékok között, rájöttél, hogy milyen szuper játék fakanalakkal bábozni, s különféle rongydarabokból labdát és rongybabát fabrikálni. Olyan sok élményben volt részünk, hogy szinte teljesen elfelejtettük a bezártságot és azt, hogy az életünk hatalmas mértékben megváltozott. Remek móka volt, amikor színes poharakba babszemekkel dobálóztunk, és amikor kismackót készítettünk s közösen szerepjátékoztunk. Rengeteget kísérleteztünk, illetve az is vicces volt, amikor a lufikat kergettük, és amikor délutánonként a homokban hemperegtünk.
Felismertük, hogy eddig milyen fölöslegesen jártunk naponta bevásárolni, és rájöttünk, hogy milyen sok időt fecséreltünk el olyan dolgokra, amiket másképp is megoldhattunk volna. A napi bevásárlásokat hosszú erdei séták váltották fel. Rengeteg időt töltöttünk a természetben. Sárkányt eregettünk a mezőn, és megtanítottalak, milyen erdei állatok vannak, megfigyeltük a növényeket, s azt is megtanultad, honnan kerül a karácsonyi fenyő az otthonunkba. A friss levegő pirosította ki bársonyos arcocskádat, imádtad a hosszú, közös sétákat. Megtanultam én is kikapcsolni, és a rohanó világból kicsit kizökkenni. A bezártság alatt rengeteget tanul az ember önmagáról és a családjáról, rejtett kincseket fedez fel az őt körülvevő világból. Teljesen elvarázsolt minket a pillangók körtánca, a pettyes katicabogarak cikázása, a fákat ölelő mohák lágy tapintása. Erdei madarak énekét hallgattuk, és több alkalommal uzsonnáztunk a szabadban. Fontos, hogy ne csak egy ilyen vírusadta helyzetben álljunk meg s kapcsoljunk ki huzamosabb időre és használjuk ki a természet s környezetünk adta lehetőségeket.
A piaci bevásárlásokat is ritkítottuk, betartottuk a vírushelyzet miatt kialakított szabályokat. Fantasztikus érzés volt a kertben tevékenykedni, s tudtuk, hogy az először rosszul hangzó, negatív helyzetből miként lehet a legjobbat, közös családi erővel kihozni. Paradicsommagokat szórtunk el a földben, és vártuk, hogy végre a termése az asztalon lehessen. Az általunk megtermelt paradicsomnak volt a legcsodásabb íze, azt mondtad, érzed benne a szeretetünket. A málnát, a paprikát és az isteni, édes zöldborsót is a kertből szedtük, esténként a növényeket közösen öntöztük. Rengeteget tanultál a zöldség- és gyümölcstermesztésről, régebben ezekről csak a könyvekben található ismeretekből építkeztünk. Rájöttünk, hogy az óvodai anyaggal családi körben is remekül lehet haladni. Az otthon készült alkotásokat a rólad készült fotókon büszkén mutogattad, s mindet elhelyeztük az óvodai albumodban. Úgy tartja a mondás, hogy egy anya mindenre képes a gyermekéért, és ez a gondolat itt nagyon is megállja a helyét. Ráébresztett a helyzet arra, hogy ha türelmes az ember és igazán szeret, akkor minden akadályt gyerekjátékként győz le.
Igazán fontos, hogy mindennek lássuk meg a pozitív oldalát. Ez az időszak remek lehetőség volt arra, hogy legyen időnk átértékelni dolgokat. Megfogalmazódott bennem, hogy milyen értékes idő, amit az egyén a szeretteivel tölt el, mert akkor jobban tudják támogatni egymást, és nem hatalmasodik el rajtuk a járvány adta bizonytalanság. A bizonytalanság egy ilyen helyzetben, amikor nem tudja az ember, hogy a vírusveszélynek mikor lesz vége és meddig kell még bezárva élnie, képes arra, hogy megbetegítse lelkileg és megfélemlítse. Egy összetartó családnak és a szeretetnek azonban hatalmas az ereje. Olyan dolgokat érhetünk el közösen, melyre szeretet nélkül senki és semmi sem képes. Azok az élmények és felismerések, amiket ezen időszak alatt szereztünk, soha az életben nem múlnak el, életünk végéig elkísérnek.
/Mókus Anita/