Talán nem ez a leginkább felemelő történet, de én a COVID alatt közelebb kerültem a szüleimhez. Bár egymástól távol élünk, 2019 márciusa óta munka után minden este felhívtam őket, és megkérdezem, hogy vannak, mivel telt a napjuk. Meghallgatom a panaszaikat, a távolból segítek, ha tudok. Örülök, hogy ők együtt vannak, és ott vannak egymásnak. Még a Whatsappot is letöltötték és megtanulták kezelni, pedig eleinte berzenkedtek ellene.
Egy idő óta úgy érzem, ezek a telefonok nagyon sokat segítenek nekem is, hiszen én egyedül élek. Valahogy úgy alakult, hogy „jó tett helyében jót kaptam”, pedig nem is vártam…
/Strasser Anna/