2020. augusztus 5., délután volt és én a munkából jöttem haza. A férjem külföldön dolgozott! A két gyermekem és a nővérem volt itthon, mikor hazaértem. 16 óra után szerettem volna bevenni egy gyógyszert, mert kicsit fájt a fejem. Kivettem a szekrényből, de már nem tudtam bevenni, mert összeestem! Onnantól kezdve sajnos már semmire nem emlékszem…
Másfél hónapig mesterséges kómában voltam, mert született aneurizmám volt az agyamban, amiről nem tudtam, és szétdurrant. Szegedre vittek először, ott műtöttek meg. Közben fertőzést is kaptam, tüdőgyulladást, légmell alakult ki, gégemetszést alkalmaztak. Amikor a férjem megtudta, hogy mi történt, azonnal hazasietett! Minden nap bejárt hozzám, masszírozott, beszélt hozzám. Én nem hallottam semmit, de ő nem adta fel, és mindeközben tartotta magát, mert nem akarta, hogy a tízéves kicsi fiunk lássa őt sírni. Minden nap egy harc volt számára és persze számomra is! Ő itthon is küzdött nap mint nap, én a kórházban az életemért, mert mikor ez történt velem, a szívem is leállt… Az orvosok sem tudták, milyen következményei lesznek, hogy fogok-e még valaha járni, mozogni, emlékezni…? A férjem és a gyerekek aggódtak, hogy fogok-e rájuk emlékezni…
A családban nagyon nagy volt az összetartás! A férjem külföldi főnökei gyűjtés szerveztek, amiért mindig hálás leszek! De igazából akinek a leghálásabb vagyok és köszönöm, hogy mindent megtett értem, az a férjem, a gyermekeim, a nővérem és a barátnőm! Másfél hónap után a férjem hazahozott a kórházból, itthon voltam végre, és addig nem is ment vissza dolgozni, amíg nem erősödtem fel annyira, hogy újra munkába tudjon állni. Hálás vagyok a külföldi főnökének is, mert visszavették, és hálás vagyok a Jóistennek!
A férjem megmutatta, hogy összetartozunk, hogy jóban-rosszban kitartunk egymás mellett, míg a halál el nem választ. Mert majdnem elválasztott minket, de én sem adtam fel és ő sem!
Augusztus 5-én újraszülettem! Küzdöttem, küzdött a férjem és a családom! Olyan dolgokon mentünk keresztül, amik megmutatták, hogy egy család vagyunk és mindent átértékeltünk! A pandémia alatt sajnos ezen kellett keresztülmennünk… A férjem megmutatta és a mai napig érezteti velem, hogy szeret, és nagyon boldog, hogy itt lehetek a családdal!
/Felföldi Zsuzsanna/