Szeretettel Anyósomnak, Apósomnak és Zora kutya emlékére
Nem áhítozott rá. Lett. Ha lett, hát gazdává vált. Beletanult. Értették egymást a kutyával. Volt menetrend. Állandó napi programok. Együtt deresedtek az öreg barátok.
Eközben a feleségével is integettek az elillanó éveknek. Neje, a biztos támasz, irányjelző a mindennapokhoz, szintén szerzett valakit. Nem akarta. Lett. Ha lett, hát kényszerű gazdájává vált arctalan ellenségének. Lendületes makacssággal harcba szállt ellene.
Berendezkedtek a küzdelemre. Új időszámítás vette kezdetét, merev ütemtervvel. Mindig együtt vonultak az új, álarcos világban az ütközet helyszínéig. Ott rendre magára hagyta párját párbajozni. Ennek a hadviselésnek szabályai vannak. Ám az összecsapások után erőt adott. Éltetőt. Otthon a kutyus is segítő lett, míg az ereje tartott.
Ketten maradtak, szemben az arc nélküli ellenséggel. A háború hosszúra nyúlt. Előre bejelentett támadások. Hetente többszöri utazás a csatákba. A kétszemélyes harcok alatt a férj kiszorult. A várótermek, jégvermek vagy hőkatlanok. A beülős helyek kényszerű zárva tartásban. Rótta az utcákat esőben, szélben, fagyban, kellemesben, hőgutában, hosszú órákig. Gyakorlott ebben. Aki egyszer kutyás volt, kutyás marad egész életében.
Az álarcok eltünedeznek. Az arcvonásokkal teli világban minden emberibb. Még az anonim ellenfél is. A hitves egyre több győzelmet zsebel be. A cél a betolakodó végső kiszorítása. A férj teszi a dolgát. Kitartóan kísér. Járja rendületlenül a „Kékgolyó” vonzáskörzetét. Jelen van. Támogat. Társ.
/Bihari Réka/